Művészettörténeti ízelítő a Virtuális kiállításból

A győztes Guido és Ugolino Gonzagák fogságába esett magyar zsoldosok fogadalomlevele, címereikkel, pecsétjeikkel 1362-ből (Mantova, Archivio di Stato di Mantova, Busta 48 C. 13.)

 

A nagyjából 60 cm széles, 80 cm magas pergamenre írt oklevél alsó 10 cm-ét felhajtották, így alakítva ki a plicát. Az oklevél szövegét közjegyzői megerősítő záradék követi, majd egy sorba kilenc címerpajzsot festettek meg, amelyek közül az utolsó kettőnek csupán a felső egyötöde maradt meg mára. Az oklevél aljára egykoron tíz bevágást ejtettek a pecséttartó szalagoknak. Ezekből nyolcban ma is beírt pergamenszalagra függesztett, zöld viaszú, kör alakú pecsét függ. Az első hat pecsét megegyező sorrendet mutat a festett címerekkel, a hetedik és a nyolcadik pecsét felcserélődött. A kilencedik és a tizedik bevágás ma már üres, leszakadt, vagy nem is fűzték be soha. A fogságba esés körülményei, a címerek és a pecsétek részletesen a Turul 2023-as évfolyamában olvasható.

York városának sárkányjelvényes díszkardja (York, the Lord Mayor of York and the City of York Council, Mansion House)

 

A díszkard eredetileg a Térdszalagrend windsori kápolnájában kapott helyet, ahol 1416-ban Zsigmond királyt felvették az angol királyi rend tagjainak sorába. Luxemburgi Zsigmond ülése felé függesztették a kardot, majd a király halála után (1437) a windsori dékán és kanonok tulajdonába került. Több tulajdonosváltás után York városának adományozták 1439. május 5-én, azóta a város kardjaként hordozzák a mindenkori polgármester előtt. A kard hüvelyének külső oldalát hat darab sárkányrendi jelvény díszíti, amelyek a Sárkányrend alapítólevelében leírt formát követik.

II. Lajos magyar király salade-sisakja (New York, The Metropolitan Museum of Art, 29.153.1 számú műtárgy)

 

A sisak (Rennhut) különleges célból, lovagi tornákra (Scharfrennen) készült. Rajta maratott L és M monogram, azaz Ludwig (Lajos) és Maria (Mária) látható. Kolman Helmschmid augsburgi páncélverő munkája, a növényi motívumokat feltételezhetően az augsburgi metszetkészítő, Daniel Hopfer készítette. A sisakot valószínűleg 1526-ban, Buda kifosztásakor zsákmányolták a törökök és magukkal vitték Isztambulba, ahol egy fegyvertárban tartották, majd az isztambuli Hagia Eiréné-templom részét képező hadtörténeti múzeumba került. A New York-i Metropolitan Museum of Art számára Alexander McMillan Welch és felesége adományozta 1929-ben. Jelenleg is a múzeum gyűjteményének darabja.

A nikápolyi csata (1396) Jean Froissart Krónikájából (Párizs, Bibliothèque nationale de France, ms. fr. 2646, f. 220)

 

A Louis de Gruuthuse, Winchester earlje megrendelésére készült kézirat miniatúrája Nikápoly erődített városát ábrázolja a háttérben. A városfalak előtt ágyúk sorakoznak, melyek között heves közelharc bontakozik ki. A páncélos keresztény harcosok karddal küzdenek, míg az ellenfél szablyával támad. A csatatéren lefejezett holttestek borítják a földet.

A II. (Kis) Károly király elleni merénylet ábrázolása (Buda, 1386. február 6.) Eberhard Windecke krónikájában (Bécs, Österreichische Nationalbibliothek, Cod. 13975, f. 32r)

 

Az illusztráción a terített asztal mögött ülő Kis Károly királyt látjuk, előkelők társaságában. A királyt koronája és a feje fölött megfestett liliomos Anjou-címer azonosítja. Egy ifjú lovag az asztal előtt állva karddal lesújt az uralkodó fejére. Windecke szövege tartalmazza a merénylő, Forgács Balázs nevét. Az előkelők nem azonosíthatók, hárman közülük hermelinbélésű köpenyt és sapkát viselnek.

Anyag, technika: papír, színezett tollrajz
Méret: 371 × 271 mm

Jan Jiškra sárosi ispán pecsétje 1444-ből (Kassa, Archív mesta Košice, Supplementum Schramianum, nr. 19178)

 

Jan Jiškra egyike volt azoknak a zsoldos katonáknak, akik Jan Žižka legendás cseh zsoldosvezér alatt teljesítettek szolgálatot a csehországi huszita háborúkban az 1420-as és 1430-as években. Luxemburgi Erzsébet királyné fia, V. László születése és koronázása után több ezer harcosával a Felső Részekre hívta Jiškrát, hogy biztosítsa számára a bányavárosokat, és vágja el I. Ulászló útját Lengyelország felé. Vezéreivel több mint két évtizeden keresztül tartották uralmuk alatt a legfontosabb várakat, városokat, bányákat. Hunyadi János kormányzó több ízben is vezetett ellene hadjáratot, sikertelenül.

I. Bajazid szultán győzelme a keresztesek fölött Nikápolynál (1396) Szeyyid Lokman Hünername című krónikájából (Worcester, Worcester Art Museum, ltsz. 1935.13)

 

A lap a Topkapi Szerájban őrzött négykötetes műből származik, amely az oszmán uralkodók történetét örökíti meg. A nikápolyi csatát ábrázoló egészoldalas miniatúrán a kereszteseket üldöző és lemészárló oszmán sereg látható: a felső részen lovas seregek csapnak össze, alul gyalogosok, illetve a legyőzött nyugatiakat üldöző török lovasok láthatók, a jobb alsó sarokban egy nyugati foglyot vezetnek el. A nyugati lovasokat páncélban és sisakban ábrázolják, a törökök fehér turbánt viselnek, a janicsárok fején kecse (nemezsapka).

A kutatási projektről

A Debreceni Egyetemen Bárány Attila egyetemi tanár által 2019 novemberétől vezetett kutatás célja, hogy összegyűjtse az Anjou- (1301–1387) és Luxemburgi Zsigmond-kori (1387–1437) magyar hadszervezet, hadjáratok, fegyverzet, fegyverek írott (elbeszélő: krónikák) és levéltári dokumentumait, valamint az ezeket megjelenítő művészeti alkotásokat, elsősorban Itáliában és Közép-Európában (Ausztria, Csehország). Az új forrásanyag új adatokat szolgáltathat a katonákról, a seregek összehívásáról, összetételéről és a hadvezérekről.

Nagy Lajos jelentős haderőket vonultatott fel a pápa támogatására Itáliában, és vett részt törökellenes vállalkozásokban, amelyek forrásanyaga jórészt feltáratlan. A kutatás egyik fő színtere Itália, hiszen Nagy Lajos (1342–1382) hosszú háborúkat vezetett Nápoly és a Velencei Köztársaság ellen a 14. században. Zsigmond király az 1410-es években harcolt Velencével szemben. Itáliában a 14–15. században jelentős számban harcoltak magyar zsoldosok, például Toldi Miklós vagy Hunyadi János is. Az ő tevékenységüket eddig nem dolgozták fel levéltári dokumentumok vagy teljes körűen az olasz krónikák alapján. Toldi Miklós mint zsoldosvezér jeleskedett Pisa vagy Firenze csapatai élén.

Luxemburgi Zsigmond csehországi, eretnek- (huszita-) ellenes hadjáratait akarjuk kutatni (1420-as évek), illetve az oszmán törökökkel vívott 1396-os nikápolyi csatájának nyugat-európai forrásait.

Olyan műalkotásokat tártunk fel, amelyek magyar hadsereget, katonákat ábrázolnak (festett, illusztrációkkal ellátott krónikák, templomi fal- vagy fafestmények, oltárképek), valamint Szent László király (1077–1095) nyugati és közép-európai ábrázolásait Nápolytól Assisin át Bécsig. A magyar katonákról összegyűjtött írott forrásokat és képanyagot a Monumenta Militaria Hungariae online adatbázisban közöljük.

Betekintő a kutatás eddigi eredményeibe

A projekt megvalósítását nagyban nehezítette, hogy 2020 márciusától a koronavírus-járvány lehetetlenné tette a külföldi kutatásokat és konferenciarészvételeket. A támogató éppen ezért méltányosságból 2025. június 30-ig meghosszabbította a projekt megvalósítását. A nehézségek ellenére több fontos publikáció látott már napvilágot.

Jelent meg német nyelvű tanulmánykötet E. Kovács Péter Zsigmond-korról szóló tanulmányaiból a lengyel Towarzystwo Naukowe w Toruniu kiadó gondozásában. A kötetbe itt lehet belelapozni.

Szintén E. Kovács Péter a szerzője a Zsigmond király és Velence (1387–1437) című trilógiának, amely három vaskos kötetben dolgozza fel Luxemburgi Zsigmondnak a Velencei Köztársasággal ápolt diplomáciai kapcsolatát, illetve mutatja be fegyveres konfliktusát. A második kötet, Az oroszlán ugrani készül (1387–1411) a projekt támogatásában jelent meg, és Zsigmond első Velence ellen vezetett háborúinak történetét tárja fel. Teljes terjedelemben online megtekinthető.

Száműzetés, fogság, szabadulás a középkori és koraújkori Európában címmel jelent meg egy magyar nyelvű tanulmánykötet a Memoria Hungariae-sorozatban, amiben több kutató értekezett a 14–15. századi hadjáratok és fogságok történetéről. A kötet itt olvasható.

2024 tavaszán a kutatócsoport-vezető szerkesztésében egy konferenciakötet jelent meg, melynek alapját a Mercenaries and Crusaders (1202–1480) című nemzetközi konferencia anyagai képezik. A konferencia a Histoire et Cultures de l’Antiquité et du Moyen Âge (Université de Lorraine, Nancy-Metz) és a Centro de História da Sociedade e da Cultura (Coimbrai Egyetem) együttműködésében valósulhatott meg 2022. június 22-24. között a Debreceni Egyetemen. A kötetbe itt lehet belelapozni.

A projekt keretében számos tanulmány látott már napvilágot angol és magyar nyelven egyaránt.

Bárány Attila a Világtörténet 2023-as évfolyamában jelentette meg „Nagy Lajos hadserege és hadszervezete” című tanulmányát. Szintén Bárány Attila „Hungary and the passagium particulare after Nicopolis (1396–1437)” címmel jegyez egy tanulmányt a Belgiumban megjelent The Defence of the Faith: Crusading on the Frontiers of Latin Christendom in the Late Middle Ages című kötetben.

„Magyar zsoldosok címerei Mantovából” címmel jelent meg egy elemző, forrásközlő tanulmány 2023-ban a Turul folyóiratban Novák Ádám, Ölbei Tamás és Visegrádi Renáta közös munkája eredményeképpen.

2024 őszén megjelent bilingvis forrásközlésünk Magyar zsoldosok kifizetési feljegyzései a Firenzei Állami Levéltárból (1361–1365) címmel, melyben Virágh Ágnes és Visegrádi Renáta tanulmányai mellett közlésre kerültek a firenzei szolgálatba szegődött magyar zsoldosokra vonatkozó adatok.

A Monumenta Militaria Hungariae adatbázis

A kutatócsoport üzemeltetésében 2022-ben startolt a forrásadatbázisunk, melymek felületén mára több mint ezer olyan rekord között böngészhetünk, mely a magyar középkori hadtörténet megismeréséhez hozzájárul. Firenze város és az Apostoli Kamara zsoldosjegyzékei mellett Zsigmond király adományleveleinek elbeszélő részeit (narratiók), a sienai városkönyvek bejegyzéseit, és az 1440-es, 1450-es években a Felső-részeken tevékenykedő cseh zsoldosok pecsétjeit, okleveleit is megtalálja a kutató. Emellett természetesen a Műalkotások csoportban olyan művészettörténeti értékű források fotói, és leírásai tekinthetőek meg, melyek a korszak hadtörténetét, uralkodói reprezentációját illusztrálják. Az adatbázis a Debreceni Egyetem szerveréről érhető el a https://monumenta-militaria-hungaria.hu/ címen. A böngészés regisztrációhoz kötött, de ingyenes.

A Virtuális Kiállítás gyűjteményegységei

Szent László, a magyar lovagszent ábrázolásai

A gyűjtemény három nagyobb egységből épül fel. Két egység reginonális felosztást követ: a Szent László királyról készült nyugat-európai és közép-európai műtárgyakat és ikonográfiai emlékeket mutatja be. A harmadikba kerültek a Magyar Anjou Legendárium azon miniatúrái, melyek a királynak a besenyők, illetve a kunok elleni harcát ábrázolják.

Nyugat-európai Szent László-ábrázolások

Közép-európai Szent László-ábrázolások

A Magyar Anjou Legendárium miniatúrái

Az Anjou-kor hadjáratainak művészeti emlékei

A gyűjtemény két nagyobb egységre oszlik, az egyikben a magyar katonák 14. századi itáliai vonatkozású emlékei, a másikban a Nagy Lajoshoz köthető, további hadjáratok képi ábrázolásai kerültek.

Az Anjou-kor magyar harcosainak itáliai emlékei

Nagy Lajos egyéb hadjáratainak képi emlékei

Magyar könnyűlovasság nyugat-európai ábrázolásokon

A gyűjtemény négy műtárgyat tartalmaz, melyek a magyar harcmodor jellegzetességeinek meghatározó elemeit ábrázolják.

Magyar könnyűlovasság művészeti emlékei

  • 1310
  • 1318
  • 1330
  • 1343
  • 1330
  • 1410
  • 1417
  • 1418
  • 1432
  • 1447