Cillei, Garai, Stiborici, Ozorai, Kanizsai címerek (Richental, Aulendorf-kézirat)

Ulrich Richental szemtanúként vett részt a konstanzi zsinaton (1414–1418). A kézirat dél-német nyelvjárásban íródott. Az eredeti kézirathoz viszonyítva ez a kéziratmásolat a legteljesebb redakció. A szöveg elrendezését kéthasábos íráskép jellemzi, hasábonként mintegy 35 sorból áll. A szöveges leírást 116 egész oldalt kitevő, színezett tollrajz kíséri, ezek között 835 színezett címer található. A kézirat provenienciája: a Königsegg-Aulendorf grófok könyvtárának gyűjteményében volt 1930-ig, ekkor magántulajdonba került (Karl & Faber antikvárium, München, 1930/42., 242. számú tétel), majd a New York-i könyvtárba került.

A kéziratban látható egy világtérkép (mappa mundi), amely egy szokatlan formában ábrázolt, úgynevezett T–O térkép. Ez a leggyakoribb középkori világtérképtípus, amely a világot három részre – Ázsiára, Afrikára és Európára – osztja. A kéziratban lévő térképről azonban hiányzik a kör és a belső elválasztás, amitől egyértelműen felismerhető lenne. Ez a hiány azonban nem ritkaság, bár általában képként értelmezik a mappa mundikat, azokat gyakran listák formájában örökítették meg , mivel a középkorban tudták, hogyan kell lerajzolni az adott sémát, a lényegi különbséget a kitöltő szövegek jelentették. Christof Rolker szerint a térkép arra utal, hogy Richental címergyűjteménye eredetileg földrajzi elv szerint volt rendezve (Ázsia, Afrika, Európa). Ez a szerkezet az Aulendorf-kéziratban nem maradt fenn: ott a címeranyag a papi és világi emberek címercsoportjaira oszlik. Ez utóbbi rész viszont részben földrajzi elrendezést mutat: nyugati címerek az elején, majd ázsiaiak, néhány afrikai, végül ismét nyugati címerek követik.