A Szent László-legenda a Magyar Anjou Legendárium lapjain

A Magyar Anjou Legendárium egy miniatúrákban gazdag 14. századi kódex, amely feltehetőleg Magyarországon vagy Észak-Itáliában készült. A kódex a szentek életét mutatja be képek segítségével: az 59 legendát 549 miniatúra illusztrálja, amelyeket pergamenlapokra festettek. A kódex szerkezete a Legenda Aurea és a Mindszentek litániáján alapuló szenthierarchiát követi, a képeket csupán rövid feliratok (lemmák) kísérik. A lapokon négy részre tagolt mezőkben jelennek meg a miniatúrák. A kódexet idővel feldarabolták, így ma különböző gyűjteményekben találhatók meg a részei: a Vatikáni Apostoli Könyvtárban, a Pierpont Morgan Library-ben (New York), az Ermitázsban (Szentpétervár), a Bancroft Library-ben (Berkeley), a New York-i Metropolitan Museumban, valamint a párizsi Louvre-ban. A legendárium egyik legjelentősebb egysége Szent Lászlóhoz kapcsolódik, akinek életét 24 képen keresztül mutatja be, ami jól tükrözi kultuszának központi szerepét a 14. századi Magyarországon. Korábban felmerült, hogy a kézirat egy királyi gyermek – talán a Nápolyban nevelkedett I. Károly magyar király fia, András herceg – nevelését szolgálta, ám erre semmiféle történeti forrás nem utal. A legvalószínűbb értelmezés szerint a kézirat egy udvari, dinasztikus magánáhítathoz készült kegytárgy lehetett.

A kézirat Szent László legendáját hat oldalon keresztül mutatja be. A besenyők elleni küzdelem egy képen, a kerlési csatajelenet pedig öt képen tűnik fel, a többi jelenet a király egyház iránti nagylelkűségét, mély vallásosságát, alázatát és szentként való tiszteletét hangsúlyozza. Csak egyetlen jelenet utal közvetlenül az uralkodására: a megkoronázás epizódja, amely inkább vonakodásként, semmint hatalomvágyként jelenik meg.