Magyar király címere (Donaueschinger Wappenbuch)

Ismeretlen, 1460-as évek

A címerkönyv 140 fólióból áll. A 27 szegmensre osztott címerkönyvben a legtöbb szegmensben szereplő személy címere Dél-Németországból származik. Az 1. szegmensben a Kilenc Vitéz látható, a 2. és 6. szegmens pedig valós és képzeletbeli országok címerének keverékét tartalmazza. Néhány külföldi származású személy címere a 4., 7. és 14. szegmensben jelenik meg. A címerek egy része 1433 előtt készülhetett el, végleges formáját a kézirat az 1460-as években érte el.

A Kilenc Vitéz három darab hármas csoportban kapott helyet. A hármas szám mágikus jelentéssel bírt. Ilyen háromszor hármas felosztásban a hősök először Jean de Longuyon Voeux du paon (A páva fogadalma) című francia költeményében tűnnek fel 1312-ben. Longuyon a kortárs chanson de geste-ből, a történeti művekből és a Bibliából kilenc híres férfit választott ki, akik aztán rendkívül népszerűvé váltak egész Európában, majd idővel a címerek is részévé váltak az ikonográfiájuknak.

Longuyon háromszor hármas felosztásában az alábbi hősök kerültek be: Hektór, Nagy Sándor és Caesar (antik, pogány hősök); Dávid, Józsué és Júdás Makkabeus (ószövetségi hősök); Nagy Károly, Artúr király és Bouillon Gottfried (középkori keresztény hősök). E hősök a tökéletes harcos minden vonását megtestesítették: győztes hadvezérek és uralkodók voltak, akik dicsőséget hoztak népükre, hűséges követőket vonzottak, és harci vitézségükről voltak ismertek. Olyan erényeket képviseltek, amelyeket a korabeli elit nagyra tartott: udvariasság, hűség, vitézség, állhatatosság, nagylelkűség, őszinteség.

A tizenöt képzeletbeli birodalom két levélen jelenik meg, az utolsón (f. 5v) szerepel Bosznia, Dalmácia és Horvátország neve, amelyek mind Magyarországtól függtek (f. 5r). 

A magyar király címere: a négy részre osztott címerpajzson az újabb címer (patriarchális kereszt, hármas halmon, vágott ezüst–vörös sávok) keveredik a régi címerrel (vágott sávok, az Árpád-házi magyar királyok címere). A négyelt címerpajzs felett sisak és korona, a felette látható strucctollak között lópatkót harapó struccfejet ábrázoltak.