Nyugat-európai Szent László-ábrázolások

A középkori Magyar Királyság legkedveltebb szentje, Szent László király az ország határain túl is ismert volt. Alakja az egyházat támogató, a pogányság ellen fegyverrel is küzdő lovagszentként került be a nemzetközi liturgikus és hagiográfiai forrásokba. Nyugat-európai ábrázolásait elsősorban a magyar uralkodóházakkal dinasztikus kapcsolatban álló udvarok környezetében találjuk meg a 14–15. század folyamán. Alakja többnyire a többi Árpád-házi szent társaságában, elsősorban Szent Istvánnal együtt jelenik meg. Szent Lászlót többnyire lovagként ábrázolták, attribútuma a csatabárdja. Narratív ciklusban csak a magyar királyi udvar megbízására, Bolognában készült Magyar Anjou Legendáriumban, valamint III. Frigyes császár Legenda Aurea-kódexében láthatjuk.

A nyugat-európai művészeti emlékek közül külön meg kell említeni az itáliai Szent László-ábrázolásokat. A magyar szentek –  s köztük Szent László – tiszteletének legfontosabb itáliai központja a nápolyi királyi udvar volt, Magyarországi (Árpád-házi) Máriának, V. István magyar király lányának, II. Károly nápolyi király feleségének köszönhetően. A berni diptichont leszámítva a legkorábbi itáliai ábrázolások az ő megbízásából készültek. Mária királyné építtette újjá a nápolyi Santa Maria Donnaregina klarissza templomot. Az apácakarzaton 1310 körül Pietro Cavallini római festő műhelye készített el egy nagyszabású ciklust, többek között Szent Erzsébet legendájának ábrázolásával. A falképegyüttesben megjelenik Szent István, Szent László és Szent Imre együttes ábrázolása is. Ez a hármas szentábrázolás más itáliai emlékeken is feltűnik, kiemelten a Simone Martini által, szintén Magyarországi Mária megrendelésére készült, falra festett oltárképen az assisi Szent Ferenc-bazilika alsó templomában, valamint a Vásári Miklós esztergomi prépost (későbbi érsek) által Bolognában megrendelt egyik dekretális-kódex nyitólapján is. Szent László minden bizonnyal Szent István társaságában jelent meg a Simone Martini által festett, töredékesen fennmaradt altomontei oltáron – ugyanakkor a megrendelő, Filippo Sangineto szintén Altomontéban álló síremlékén csak László alakját találjuk meg a magyar szentek közül. A későbbi nápolyi uralkodók, így a szent nevét viselő I. (Durazzói) László nápolyi király korában a királyszent ábrázolásai már kevésbé voltak gyakoriak.